Egy olvasó levelet írt a karriertanácsadónak, amelyben azt kérdezi, hogyan maradjon mentálisan egészséges, amikor valaki szabadságát kell helyettesítenie. A probléma gyökere, hogy volt kollégája, akivel számos feladatban osztoztak, rendszeresen problémás helyettesítési gyakorlatot folytatott.
A kolléga minden szabadsága előtt két nappal már "ne zavarjanak" üzemmódba kapcsolta a Teams-en, gyakorlatilag elérhetetlenné vált, és minden feladatát átruházta a levélíróra. Ez azt jelentette, hogy nem csak a szabadság idejére, hanem már azt megelőzően is teljes mértékben át kellett vennie a munkáját.
A kérdés lényege: valóban elvárható-e, hogy valaki 100%-ban átvegye egy másik munkatárs teljes munkakörét, amikor az szabadságon van? Ez különösen akkor válik problémává, ha a helyettesítendő személy nem készíti elő megfelelően a távollétét, és nem biztosítja a zökkenőmentes átadást.
A helyzet rávilágít egy fontos munkahelyi dilemmára: a helyettesítés határainak kérdésére. Míg természetes, hogy bizonyos fokú helyettesítésre számítani kell a kollégák között, az már nem fenntartható, ha valaki rendszeresen teljes munkaterhelést ró a másikra úgy, hogy még a felkészülési időt is ellehetetleníti.
Ez a szituáció rámutat arra is, hogy a munkahelyi határok kijelölése és a vezetőség bevonása szükséges lehet ilyen esetekben, különösen ha a helyettesítés rendszeressé válik és túlterheli az érintett munkavállalót.