Az emberi történelem nagy részében az udvariasság nem volt alapértelmezett. A társadalmak durvák voltak, a hierarchiák brutálisak, és az emberi interakciókat sokkal inkább nyílt hatalmi játszmák és fizikai agresszió, mint kedves és barátságos párbeszéd jellemezte. A középkori társadalmakban például a mindennapi interakciókat sokkal kevésbé korlátozták az udvariassági normák. A státusz határozta meg, hogyan bántak veled, és akiknek hatalmuk volt, azt nyíltan gyakorolták. A durvaság, megfélemlítés és közvetlen konfrontáció nem társadalmi ballépés, hanem a mereven rétegzett társadalmak hétköznapi jellemzője volt.
A modern munkahelyek új követelményei: Szerencsére azóta sokat fejlődtünk. Ma a modern szervezetekben a siker gyakran attól függ, hogy valaki képes-e legalább látszolag gyengédnek, együttműködőnek és érzelmileg intelligensnek tűnni. Kevesen sértik meg nyíltan kollégáikat vagy kiabálnak értekezleteken. Ehelyett a legtöbb szakember megérti, hogy a kedvesség, megegyezőkészség és tapintat segít befolyásolni másokat, szövetségeket építeni és előrelépni karrierjükben. Még azok is, akik elég hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy kevésbé törődjenek mások véleményével – például vezető tisztségviselők és ügyvezetők –, tudják, hogy hírnevük sérül, ha nem gyakorolják az alázatos, empatikus és kedves látszat művészetét.
Ez az udvariasság jelentős előadói teljesítményt igényel. A "professzionális" viselkedés gyakran azt jelenti, hogy valaki kezeli impulzusait, szerkeszti reakcióit, és társadalmilag elfogadható változatát mutatja önmagának. Az eredmény az, hogy a modern munkahelyek egyfajta kontrollált vagy stratégiai autenticitást jutalmazzák: az embereknek kellően őszinének kell látszaniuk, miközben kellően másokra figyelnek és empatikusan viselkednek, hogy megbízhassanak bennük.
Természetesen ez többnyire pozítív fejlemény, különösen az alternatívához – nyílt ellenségesség, egocentrizmus vagy durvaság – képest. Más szóval, az udvariasság nagyrészt az, ami lehetővé teszi az együttműködést és a jól működő társadalomban való életet. Ugyanakkor ez a kötelező udvariasság paradox módon teret ad a passzív-agresszív viselkedésnek, amikor az emberek nem nyíltan, hanem rejtetten fejezik ki nemtetszésüket vagy ellenséges érzéseiket.