Egy Connecticut-i szövetségi bíró elutasította egy korábbi pizzafutár keresetét, amely szerint 100 órás munkahetet dolgozott túlóradíj nélkül. Az ítélet azt követően született, hogy a bíróság megállapította: a munkavállaló nem tudta bizonyítani, hogy az általa beperelt, mára már bezárt pizzéria megfelelt a szövetségi munkaügyi törvények által lefedett vállalkozások kritériumainak.
A per központi kérdése az volt, hogy vajon a pizzéria a Fair Labor Standards Act (FLSA) – az amerikai szövetségi munkaügyi törvény – hatálya alá tartozott-e. Az FLSA csak azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyek bizonyos méretűek, vagy amelyek alkalmazottai rendszeresen végeznek államhatárokon átnyúló (interstate) kereskedelmi tevékenységet.
A bíróság döntése szerint a felperes munkavállaló nem tudta kellő bizonyítékkal alátámasztani, hogy:
- A pizzéria megfelelő méretű vállalkozásnak minősült a szövetségi törvények értelmében
- Ő maga rendszeresen teljesített államhatáron átnyúló kiszállításokat
Az ügy rávilágít arra, hogy a túlóradíjakért indított perekben nemcsak a munkaidő igazolása, hanem a vállalkozás jogi besorolása és a munkakör jellege is döntő jelentőségű lehet. A megszűnt vállalkozás ellen indított per tovább nehezítette a bizonyítást.
Az ítélet következménye, hogy a pizzafutár nem jogosult a követelt túlóradíjakra, mivel nem sikerült bizonyítania a szövetségi munkaügyi törvények alkalmazhatóságát az adott munkaviszonyra. Az eset precedenst jelenthet hasonló, kisebb vállalkozásokkal szembeni túlóraperekben.