Egy illinoisi szövetségi bíró úgy döntött, hogy a Salvation Army rehabilitációs programjának résztvevői nem tekinthetők alkalmazottaknak, annak ellenére, hogy heti legalább 40 órát dolgoznak a nonprofit szervezet használtcikk-boltjainak támogatásában.
A bíróság ítélete szerint a program résztvevői nem számítottak fizetésre, és nem voltak gazdaságilag függő viszonyban a nonprofit szervezettel. Ez a két kulcsfontosságú tényező volt meghatározó abban, hogy a bíróság miért utasította el a munkavállalói jogviszony fennállását.
Az ügy központi kérdése az volt, hogy a rehabilitációs programban résztvevők munkavégzése munkaügyi jogviszonynak minősül-e, ami jogosulttá tenné őket a munkavállalói juttatásokra és védelmekre. A bíróság azonban megállapította, hogy a program jellege és a résztvevők helyzete nem felel meg a munkavállalói státusz kritériumainak.
A döntés jelentős precedenst teremthet hasonló rehabilitációs és jótékonysági programok számára, amelyek munkatapasztalatot és készségfejlesztést kínálnak a résztvevőknek anélkül, hogy formális munkáltatói kapcsolatot létesítenének velük. Az ítélet megerősíti, hogy a munkaóra mennyisége önmagában nem elegendő a munkavállalói jogviszony megállapításához.