A szólóvállalkozók számára a teljes kontroll egyszerre vonzó és veszélyes. Maguk szabják meg munkaidejüket, választják ki ügyfeleiket és döntik el, hogyan működjön vállalkozásuk. Nincs szükség senkinek a jóváhagyására – de éppen ez a probléma. Minden döntés, minden jóváhagyás, minden folyamat egyetlen személyen keresztül fut: a vállalkozón. Ha ő leáll, vele áll le minden más is.
A szólóvállalkozás lényege, hogy az alapító mindenért felelős. Ez a kontroll teszi a szóló munkát vonzóvá, ugyanakkor ez az, ami visszafoghatja az üzlet fejlődését. Ha a vállalkozás nem tud működni anélkül, hogy a tulajdonos minden apró részletre ráteszi a kezét, az maga a vállalkozó fogja vissza saját magát. Egy ponton el kell jutni oda, hogy az üzlet egyes területei a vállalkozó nélkül is tudjanak működni.
A szűk keresztmetszet gyakran nem is tűnik szűk keresztmetszetnek – egyszerűen úgy érzik a vállalkozók, hogy "ez van, így mennek a dolgok". Mivel szólóvállalkozók, azt gondolják, mindent maguknak kell csinálniuk. A bottleneck akkor jelentkezik, amikor már nincs több idő, amit az üzletbe lehetne fektetni. Ennek következtében a vállalkozás nem tud növekedni, és a vállalkozó nem tudja energiáját a magas prioritású feladatokra összpontosítani.
A megoldás kulcsa, hogy a szólóvállalkozók felismerjék, mely területeken váltak szűk keresztmetszetté, és tudatosan dolgozzanak azon, hogy bizonyos folyamatok automatizálhatóak vagy delegálhatóak legyenek. Ez nem azt jelenti, hogy feladják a kontrollt, hanem hogy stratégiailag újragondolják, hol van valóban szükség személyes bevonásukra, és hol tudnak rendszereket építeni, amelyek nélkülük is működnek.