Miles Davis jazz trombitás egyszer azt mondta: "Néha sokáig kell játszanod ahhoz, hogy önmagadként játszhass." Ez magyarázza, miért nemcsak mesteriek a legjobb művészek a szakmájukban, hanem megkülönböztető hangjuk is van – elkötelezték magukat amellett, hogy önmaguk legyenek. Ez viszont azt is jelenti, hogy elfogadták a vele járó kudarcokat is. Mégis senki nem beszél erről a részről: a munkáról, ami ahhoz szükséges, hogy 'azzá váljunk', akik vagyunk, vagy akik szeretnénk lenni.
Olyan, mintha azt várnánk, hogy bemegyünk az edzőterembe és kijövünk hatpakkos hasizommal. De sem az edzés, sem a munka nem így működik. A 'válás' folyamata eleve kudarcot igényel. Ennek ellenére nincsenek LinkedIn-gratuláció a kudarcokért, pedig mindannyian átéltünk már bukásokat, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk. A kudarc természetes része a fejlődésnek, mégis miért hagyjuk ki ezt az igazságot a történeteinkből? Miért szépítjük meg azokat a részeket, amik nem hízelgőek?
Senki sem akar kudarcot vallani, nemhogy bevallani. Azonban ahhoz, hogy valamiben jók legyünk, először át kell élnünk, hogy nem vagyunk annyira jók benne. Talán gyakrabban kellene megosztanunk a teljes történetet, hogy segítsünk másoknak sikeresebben navigálni a szakmai fejlődés folyamatában.
Courtnee LeClaire karrierútja lenyűgöző márkák sorát tartalmazza. Az Apple-nél volt a világméretű alkalmazás-marketing és vállalati partnerségek vezetője, miután részt vett az iPod és iPhone piacra dobásában. Vezető marketing pozíciókat töltött be a Disney-nél és az Intel-nél, majd a Oakland Raiders CMO-jaként dolgozott. Ma azonban más címe van: "becoming officer", vagyis "válás-vezető", aki executive coach-ként segít másoknak.
A FOR THE CULTURE podcast-ban LeClaire megosztotta tapasztalatait arról, hogyan vezetett az őszinteség a szakmai fejlődés folyamatáról a valódi sikerhez. A lényeg, hogy a karrierépítés nem lineáris út, hanem folyamatos tanulás és alkalmazkodás, ahol a kudarcok nem szégyellni valók, hanem elengedhetetlen lépcsőfokok a fejlődésben.