A vállalkozók számára a siker elérése után gyakran felmerül a kérdés: "Mi következik ezután?" Ez a kérdés különösen akkor válik aktuálissá, amikor a siker már nem elméleti, hanem valóságos, és kevésbé arról szól, mi lehetséges, mint inkább arról, mit szeretnél magadnak – nem a vállalatnak, hanem saját magadnak.
A siker lehetőségeket teremt: új karrierlehetőségek nyílnak meg, több kapcsolat alakul ki, és a láthatóság exponenciálisan növekszik. Könnyen tovább lehet haladni pusztán azért, mert a lendület megvan. Itt válik a siker vagy a következő fejezet alapjává, vagy új nyomásforrássá. Sok vállalkozó igennel válaszol előadásokra, partnerségekre vagy bővítésekre csupán azért, mert a lehetőség adott, nem pedig azért, mert összhangban van a céljaival. Papíron növekedésnek tűnik, belülről pedig kötelezettségnek.
A legtöbb vállalkozó úgy éri el a sikert, hogy megteszi, ami szükséges, még akkor is, ha az kényelmetlen. Áldozatokat hoznak, kockázatokat vállalnak, és olyan időszakokon mennek át, amelyek több erőfeszítést igényelnek, mint várták. A legjobb esetben ez a munka stabilitást, hitelességet és lehetőségeket teremt. A motivációk azonban megváltoznak a mérföldkövek elérése után. Ami pályafutásod elején táplálta ambíciódat, már nem bír ugyanolyan súllyal. A sürgősség helyet ad egy érettebb szemléletnek.
Azok a célok, amelyek egykor energizálóak voltak, semlegessé vagy erőltetettekké válnak. Nem azért, mert bármi is baj lenne, hanem mert a kontextus megváltozott. Sok vállalkozó továbbra is úgy működik, mintha még mindig bizonyítania kellene valamit. Inkább megszokásból haladnak a következő mérföldkő felé, mint tudatos döntésből. Kívülről sikernek tűnik, belülről viszont unalmasnak vagy elszakadtnak érezhetik.
Itt kezd a siker mennyezetként viselkedni. Feltárja azt a szakadékot, ami aközött van, aki valaki lett a munka révén, és aki valójában szeretne lenni. A probléma nem az elért eredményekkel van, hanem azzal, hogy nem használják őket tudatosan a következő, valóban személyes célok eléréséhez. A múltbeli sikerek a leginkább alulértékelt erőforrások – nem azért, mert nem fontosak, hanem mert ritkán használják őket arra, hogy valóban azt építsék, amit szeretnének.