A mai vállalati világban az X generáció (1965-1980 között születettek) tagjai szembesülnek azzal a problémával, hogy egyre kevesebb esélyük van vezérigazgatói pozícióba kerülni. A jelenség fő oka, hogy a CEO-k ma már jelentősen későbbi életkorban kapnak kinevezést, és a pozícióban is hosszabb ideig maradnak, mint korábban.
Ez a trend alapvetően megváltoztatta a vállalati vezetői karrierutak dinamikáját. Míg korábbi generációk számára a negyvenes-ötvenes éveikben még reális volt a top vezetői pozíció elérése, addig az X generáció tagjai gyakran azt tapasztalják, hogy mire eljutnak a megfelelő tapasztalati szintre, a pozíciók már foglaltak – és azok hosszú ideig azok is maradnak.
A helyzet különösen problémás az X generáció számára, mert őket "szendvics generációnak" is nevezik: alattuk a millenniumi és Z generáció nyomul felfelé, felettük pedig a baby boomer vezetők nem vonulnak vissza a korábban szokásos időpontban. Ez a dupla nyomás komoly karrierfrusztrációhoz vezet.
A tendencia hatása a vállalati utódlástervezésre is kihat. Mivel a CEO-k tovább maradnak pozíciójukban, kevesebb lehetőség nyílik a belső tehetségek fejlesztésére és előmozdítására a legmagasabb vezetői szinteken. Ez azt is jelenti, hogy az X generáció tagjai közül sokan sosem fogják elérni azt a karriercsúcsot, amelyre felkészültek és amire számítottak.
A helyzet további következménye, hogy az X generáció vezetői alternatív karrierutakat keresnek: saját vállalkozást indítanak, kisebb cégeknél vállalnak el vezérigazgatói posztokat, vagy tanácsadóként, mentorokként találják meg helyüket a piacon. Ez a váltás újradefiniálja a karriersiker fogalmát ebben a korosztályban.