Az elmúlt évben a mesterséges intelligencia által generált tartalmak csendes forradalmát tapasztalhatjuk az interneten. A NewsGuard elemzése szerint több mint 1000 AI-vezérelt tartalomgyár termel cikkeket nagyüzemi módon, gyakran eredeti riportok, nézőpontok vagy egyedi hang nélkül. A tartalmak technikailag pontosak, tisztán megírtak és szerkezetileg helyesek, mégis furcsán felcserélhetőnek tűnnek. Az információ megvan, de valami lényeges hiányzik: a saját nézőpont.
A Stanford Egyetem kutatása kimutatta, hogy a nagy nyelvi modellek hajlamosak olyan válaszokat generálni, amelyek a normatív minták körül csoportosulnak, még akkor is, ha újdonságra kérik őket. A Science folyóiratban publikált tanulmányok szerint bár az AI javíthatja a termelékenységet, az ötletek konvergenciájához is vezethet a csoportokon belül, csökkentve a gondolkodás változatosságát. Ez a paradoxon lényege: az AI bővíti az ötletekhez való hozzáférést, de egyúttal szűkíti azok körét.
Az AI-rendszerek kivételesen jók a minták felismerésében, ez teszi őket hasznossá, de ez korlátozza is őket. Nem megélt tapasztalatból származnak, hanem aggregált tapasztalatból, abból, amit már elmondtak, megírtak és validáltak. Ezáltal természetesen a statisztikailag valószínű, strukturálisan ismerős és ennek eredményeként a „biztonságos középút
