A szerző, aki három gyermek szülője, azt vallja: "gyerekként kell élni, nem gyermekként". Ez azt jelenti, hogy megőrizzük a kíváncsiságot és nyitottságot a világ iránt, anélkül hogy kerülnénk a felelősséget. A gyerekek természetes módon odamennek idegenekhez, elkezdenek beszélgetni játszótereken, mintha ez lenne a legegyszerűbb dolog a világon.
A felnőttek ezzel szemben bonyolulttá teszik a helyzetet: haboznak, túlgondolják a dolgokat, és várják, hogy más kezdeményezzen. Valahol a felnőtté válás során meggyőződtünk arról, hogy köszönni idegeneknek kényelmetlen, holott ez lehet a legbátrabb üzleti lépés. A szerző korábbi cikkében már kifejtette: nem képzelőerőnket veszítjük el felnőttként, hanem egyszerűen abbahagyjuk a használatát. Ugyanez történik a kapcsolatépítési képességgel is.
A gyerekek viselkedése idegenek között tanulságos:
- Kérdéseket tesznek fel
- Bemutatkoznak
- Másodpercek alatt barátságokat kötnek
- Nem aggódnak azon, hogy tökéleteset mondjanak
- Kíváncsiak arra, mi történhet
A szerző saját gyermekeinél figyeli meg ezt hetente: egy parkba vagy születésnapi buliba érkezve pár percen belül három új barátot szereznek, stratégia és habozás nélkül, pusztán kíváncsiságból.
A felnőttek ezzel szemben gyakran az ellenkezőjét teszik: rendezvényeken a már ismert emberek közelében maradnak, telefonjukat nézik, a falnál állnak, és várják, hogy valaki más törje meg a jeget. Közben a terem tele van potenciális lehetőségekkel és kapcsolatokkal.
A fő tanulság: a networking nem komplikált stratégia kérdése, hanem a gyerekkori természetes nyitottság és kíváncsiság visszahozatalának képessége. Az egyszerű "helló" lehet a leghatékonyabb üzleti eszköz, ha félelem nélkül alkalmazzuk.