A vállalkozók jellemzően alaposan terveznek és felkészülnek, hiszen hisszük, hogy a növekedés a kitartás, a felkészültség pedig a felkészülés eredménye. A legjelentősebb karrierlehetőségek azonban gyakran akkor érkeznek, amikor még nem érezzük magunkat kellően kvalifikáltnak. Ezek a helyzetek kissé korán jönnek, megnyújtják identitásunkat és felszínre hozzák bizonytalanságainkat. Ha nem vagyunk óvatosak, a félelem könnyen meggyőzhet bennünket arról, hogy forduljunk el egy nagyszerű lehetőségtől.
A szerző három fontos leckét osztott meg arról, hogyan tanult meg igent mondani olyan lehetőségekre, amelyekre nem érezte magát felkészültnek. Az első lecke akkor érte, amikor felkérték Jay Shetty interjúztatására. Első reakciója a kétség volt: "Miért engem kérdeznek? Nem vagyok interjúkészítő, nem ebből élek, nincs meg az a tapasztalatom, amit ő bizonyára megszokott." Ekkor jött rá: sokszor az egyetlen kvalifikáció, amire a lehetőségnek szüksége van, nem más, mint a kitartás és a próbálkozás hajlandósága.
Bár objektíven hihetetlen lehetőség volt, a szerző nem csak izgatott volt, hanem rémült is. Ismerte Shetty munkásságát, olvasta könyveit, látta korábbi interjúit, de a felkészültség ellenére úgy érezte, nem méri fel a feladatot. "Mi jogosít fel engem Jay Shetty interjúztatására?" – tette fel magának a kérdést. Ez az érzés életének számos pillanatában felmerült, amikor nagy ugrást jelentő lehetőségekkel szembesült.
A második fontos felismerés a könyvíráshoz kapcsolódott. A szerző nemrég jelentette be, hogy könyvet ír, de évekig tartott, mire ki tudta mondani ezt fenntartások nélkül. Nem azért, mert kételkedett írói képességeiben, hanem mert ismét úgy érezte, kvalifikálnia kell magát a lehetőségre. Egyes lehetőségek jobban beindítják a bizonytalanságainkat, mint mások – különösen azok, amelyek identitásunkat érintik, nem csak korábbi szakmai eredményeinket.
A cikk központi üzenete: nem fogod magad készen érezni minden fontos lehetőségre, de éppen az a hajlandóság, hogy mindennek ellenére belevágsz, az készít fel téged igazán. A felkészültség nem mindig előzi meg a lehetőséget – gyakran a lehetőség elfogadása vezet a felkészültséghez.