Egy michigani szeniorgondozási intézmény volt alkalmazottja kollektív pert indított a Fair Labor Standards Act (FLSA) – az amerikai szövetségi munkaügyi törvény – megsértése miatt a michigani szövetségi bíróságon. A per szerint az idősek otthona és memóriazavarral élők ellátását végző központ két módon is megrövidítette az órabéres dolgozókat a túlóradíjak kifizetésénél.
Az első kifogásolt gyakorlat szerint a munkáltató automatikusan levonta az ebédszüneteket a munkaidőből, miközben a dolgozók ezalatt is ténylegesen munkát végeztek. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazottak nem kaptak fizetést azokért az időszakokért, amikor valójában dolgoztak, mert a rendszer úgy kezelte őket, mintha szünetet tartottak volna.
A második probléma, hogy a munkáltató nem vette figyelembe a bónuszokat az alapbér (regular rate) számításánál. Az FLSA szabályai szerint a túlóradíj számításakor a munkáltatónak bele kell számítania bizonyos bónuszokat és juttatásokat az alapbérbe, így a túlóradíj magasabb lesz. A per állítása szerint ezt a kötelezettséget elmulasztotta a gondozási intézmény.
A kollektív per célja, hogy ne csak az egyes felperes kapjon kártérítést, hanem minden olyan jelenlegi és volt órabéres munkavállaló, aki hasonló helyzetben volt. Az ilyen típusú kollektív ügyek lehetővé teszik, hogy több munkavállaló együtt lépjen fel a munkáltatóval szemben, ha hasonló munkajogi sérelmeket szenvedtek el.
Az ügy rávilágít egy gyakori munkáltatói gyakorlatra, amely különösen az egészségügyi és gondozási szektorban elterjedt: az automatikus ebédszünet-levonás még akkor is, ha a dolgozók a betegek vagy gondozottak jellegéből adódóan nem tudnak szabályos szünetet tartani. A per eredménye precedenst teremthet más hasonló helyzetben lévő munkavállalók számára.