A Connecticut állam fellebbviteli bíróságának bírái kedden szkeptikusan fogadták azt az érvelést, hogy egy női szerelő nemi alapú diszkriminációs keresetet támaszthat alá az RTX Corp. Pratt & Whitney részlegével szemben azzal, hogy alacsony termetére és tetoválásaira hivatkozik.
A bírák hangsúlyozták, hogy ezek a jellemzők – az alacsony termet és a tetoválások – nem nemi specifikusak, vagyis nem köthetők kizárólag az egyik vagy másik nemhez. Az érvelés szerint ezért ezek a tulajdonságok nem alkalmasak arra, hogy önmagukban nemi alapú hátrányos megkülönböztetést bizonyítsanak.
Az ügy rávilágít arra, hogy a diszkriminációs perek során a felperes által felhozott bizonyítékoknak közvetlenül kapcsolódniuk kell a védett kategóriához – jelen esetben a nemhez. A fizikai jellemzők, amelyek mindkét nemnél előfordulhatnak, nem szolgálhatnak megalapozott bizonyítékként a nemi alapú munkáltatói hátrányos megkülönböztetés bizonyítására.
A tárgyalás során a bírák kételyei egyértelművé tették, hogy a felperes nehéz helyzetben van az ügy alátámasztásával, ha csupán olyan jellemzőkre hivatkozik, amelyek nem kizárólagosan nemhez kötöttek. Az ügy kimenetele alapvető jelentőségű lehet a jövőbeli diszkriminációs perek bizonyítási standardjai szempontjából.