A vállalatok felénél indultak AI projektek tavaly, az MIT kutatása szerint, de a bevezetés és a valódi használhatóság között óriási szakadék tátong. A cégvezetők sürgetik az AI alkalmazását hatékonyságnövelés céljából, de a valóságban a munkavállalókra hárul az a feladat, hogy ezeket az eszközöket ténylegesen működésre bírják – ami gyakran nehezebb, mint ahogy azt a vezetés elképzeli.
Rumman Chowdhury, az AI korábbi amerikai tudományos képviselője és a Humane Intelligence társalapítója szerint a teher a dolgozókra nehezedik: "Nagy a FOMO (kimaradástól való félelem) a felsővezetők körében, hogy AI-t építsenek, és ösztönözve vannak arra is, hogy úgy tegyenek, mintha az nagyon jól működne. Ha és amikor nem működik, a felelősség azon a munkavállalón van, akinek semmi beleszólása nem volt abba, hogy ezt a technológiát bevezették-e, használják-e, vagy akár abba sem, hogy mire használják."
A nem technikai háttérrel rendelkező alkalmazottaknál különösen problémás, hogy az AI-alapú hatékonyság ígérete rejtett költségekkel jár: a hasznos eredmények elérése időt és erőfeszítést igényel, amit gyakran nem számolnak bele a munkaórákba. A dolgozók feladata lett az AI promptolása és az outputok ellenőrzése, amit a szervezetek nem mindig vesznek figyelembe.
Kellie Romack, a ServiceNow vállalat chief digital information officere konkrét példát is említett: egy AI eszközzel való munkája során észrevette, hogy a modell alapvető matematikai hibát vétett. "Visszaírtam, hogy szerintem hibás a számítás" – mesélte. "Az AI visszaírt, hogy 'Igen, igazad van, hibáztam.'" Romack negatív értékelést adott, és jelezte csapatának a visszajelzési körben.
A cégek most próbálják kitalálni, hogy a megoldás jobb képzés-e, vagy reálisabb elvárások kitűzése arról, mit tudnak valóban nyújtani ezek az eszközök. Egyelőre a munkavállalók nyelik le azt a plusz munkát, amit az AI használata és az eredmények ellenőrzése jelent. Az utólagos "takarítás" olyan költség, amit a szervezetek nem mindig kalkulálnak be előre.