Ha elkerülöd, hogy visszajelzést adj valakinek a csapatodban, akkor nem vagy egyedül – ez rendkívül gyakori jelenség a vezetők körében. A menedzsereik többsége nem azért kerüli a visszajelzést, mert nem törődne a dolgokkal, hanem mert kényelmetlennek és kellemetlen helyzetnek érzi, és abban reménykedik, hogy a problémák maguktól megoldódnak. A valóság azonban az, hogy ez szinte soha nem történik meg.
A cikk szerzője, aki több oldalról is látta a kérdést – alkalmazottként, vezetőként, munkajogi ügyvédként és HR szakemberként –, azt tapasztalta, hogy a visszajelzés elkerülésének költsége szinte mindig magasabb, mint az elkerült beszélgetésé.
Mi történik, ha tovább vársz? A jogi oldalról nézve ez a minta folyamatosan megjelenik: egy vezető végre készen áll arra, hogy foglalkozzon egy teljesítményproblémával, de a történet mást mutat. A probléma már sokkal régebben fennáll, mint kellene, soha nem dokumentálták, és sok esetben az alkalmazott nem is tud róla, mivel az értékelései semleges vagy akár kiváló képet festettek róla. Mindezt azért, mert senki nem akart vállalni egy kellemetlen beszélgetést.
Az eredmény: most egy olyan helyzettel kell szembenézni, ahol nincs dokumentáció, nincs előzmény a visszajelzésről, és az alkalmazott teljesen meglepődik, amikor végre felmerül a teljesítményprobléma. Ez nemcsak jogi kockázatokat hordoz, hanem aláássa a bizalmat, rontja a csapat morálját, és végső soron drágább megoldáshoz vezet.
A visszajelzés elhalasztása tehát nem megoldás, hanem pont az ellenkezője: minden nap, amikor nem adsz visszajelzést, a probléma súlyosbodik, a megoldás költségesebb lesz, és a csapat teljesítménye csökken. A vezetők felelőssége, hogy túllépjenek a kényelmetlenség érzésén, és időben, konstruktív módon adjanak visszajelzést.