Blythe Harris és Mallory May, a "Daily Creative" című könyv szerzői öt kulcsfontosságú megállapítást osztanak meg arról, hogyan válik a kreativitás a jóllét eszközévé. Harris művész és vállalkozó, aki korábban a Stella & Dot kreatív vezetője volt, ma pedig partnere, May társaságában a Daily Creative-et vezeti, ahol a kreativitást napi wellnessgyakorlatként – nem művészi teljesítményként – közelítik meg. A központi gondolat szerint a kreativitás természetes emberi képesség, amely használattal erősödik, és ha apró napi gyakorlatként, nem pedig magas tétű teljesítményként kezeljük, akkor hatékony eszközzé válik a jóllét, rugalmasság és az elevenség érzésének növelésére.
1. A kreativitás nem tehetség – hanem gyakorlat. A kreativitással kapcsolatos legtartósabb tévhit, hogy vagy megvan, vagy nincs. Valójában azonban a kreativitás sokkal inkább izomhoz hasonlít, mint karaktervonáshoz. Ahogy a testnek mozgásra van szüksége, hogy erős maradjon, úgy a kreativitásnak is rendszeres használatra van szüksége, hogy életben maradjon. A kreativitás veleszületett, de táplálást és gyakorlást igényel. Amikor nem használjuk, nem tűnik el, csak alvó állapotba kerül. Sokan, akik azt mondják, "nem vagyok kreatív", nem veszítették el a kreativitást – csupán rögzült gondolkodásmódot vettek fel egy korai ítélkezés vagy szégyen élménye után. Talán egy tanár rosszallóan nézett a versedre, vagy a lovad olyan volt, mint egy hamburger a rajzórán, és úgy döntöttél, soha többé nem próbálod. Idővel a kreativitás nem tűnt biztonságosnak, így kiléptél belőle. Amit megfigyeltek, hogy amikor a kreativitást gyakorlatként – valami kicsi, játékos és alacsony nyomású dologként – újra bevezetik, az emberek gyorsan visszakapcsolódnak. Az önbizalom nem abból fakad, hogy jók vagyunk a kreativitásban, hanem abból, hogy félelem nélkül, rendszeresen használjuk.
2. A kis kreatív cselekedetek jelentős változásokat hoznak. Gyakran azt feltételezzük, hogy az értelmes változáshoz nagy mennyiségű idő vagy erőfeszítés szükséges. De az agy gyakran inkább a következetességre és az újdonságra reagál, mint az időtartamra. Ez azt jelenti, hogy egy ötperces napi kreatív gyakorlat – legyen az doodling, írás, színezés vagy bármilyen más játékos tevékenység – mérhető hatással lehet a mentális egészségre, stresszkezelésre és az általános életminőségre.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a kreativitás napi gyakorlattá tétele nem művészi eredményről szól. Nem arról van szó, hogy mestermű készüljön vagy hogy bárki lássa, amit létrehoztál. A lényeg a folyamatban van: abban, hogy kilépsz az automatikus működésből, bekapcsolod a játékos elmemódot, és újra összekötődsz önmagaddal. Ez a kis változtatás jelentős mentális rugalmasságot eredményezhet.
A könyv gyakorlati megközelítést kínál azoknak, akik úgy érzik, elveszítették kreatív oldalukat vagy soha nem is volt. A szerzők szerint a kreativitás újraélesztése nem inspirációt vagy különleges körülményeket igényel – csak rendszerességet, biztonságos teret és az ítélkezés hiányát. Az ötperces napi gyakorlat elég kicsi ahhoz, hogy fenntartható legyen, mégis elég erős ahhoz, hogy átformálja az agyunk működését és a világhoz való viszonyunkat.