A Target áruházlánc raktári munkavállalói arra kérték egy washingtoni szövetségi bírót, hogy utasítsa el a kiskereskedő cég azon kérelmét, amellyel egy tervezett csoportos per elutasítását kéri. A per lényege, hogy a dolgozók nem kaptak fizetést azért az időért, amelyet a műszakok előtt és után a disztribúciós központon belül sétálással töltöttek.
A munkavállalók érvei szerint hitelt érdemlően állították, hogy szolgálatban voltak a szóban forgó időszakokban. Az ügy középpontjában az a kérdés áll, hogy a munkaidőbe és ezáltal a fizetendő időbe beletartozik-e az az idő, amit a dolgozók a raktárépület belsejében való közlekedéssel töltenek, mielőtt megkezdik vagy miután befejezik a tényleges munkavégzést.
A Target azért kérte a per elutasítását, mert véleménye szerint a dolgozók nem bizonyították megfelelően, hogy ez az idő munkaórának minősülne. A munkavállalók ezzel szemben azzal érvelnek, hogy amikor már a raktárépületen belül tartózkodnak, akkor már a munkáltató ellenőrzése alatt állnak, és a munkavégzéshez kapcsolódó tevékenységet végeznek.
Az ilyen típusú munkaügyi perek egyre gyakoribbak az Egyesült Államokban, különösen a nagy raktárakat üzemeltető cégeknél. A jogi viták középpontjában általában az áll, hogy pontosan mi minősül kompenzálandó munkaidőnek, és mi az, amit a munkáltatók nem kötelesek kifizetni.
Az ügy kimenetele precedenst teremthet hasonló esetekre, és jelentős pénzügyi hatással lehet a Target és más hasonló helyzetben lévő vállalatokra. A washingtoni szövetségi bíróságnak most azt kell eldöntenie, hogy a munkavállalók által előterjesztett érvek elégségesek-e ahhoz, hogy a per folytatódhasson, vagy a Target kérelmének helyt adva elutasítja az ügyet.