A General Organization for Social Insurance (GOSI) anyasági kompenzációs rendszerének bevezetése óta két alapvető kérdés merül fel minden beszélgetésben a munkaadók részéről: "Ha a GOSI fizeti a munkavállalót... miért ne hagynánk abba vagy vonhatnánk vissza a fizetést?" És: "Miért fizeti a GOSI közvetlenül a munkavállalót, nem pedig a munkaadót?"
Mindkét kérdés jogos, és a válaszok rávilágítanak arra, hogy a látszólag egyértelmű megoldás miért nem működik a gyakorlatban. A rendszer úgy lett kialakítva, hogy a GOSI közvetlenül a munkavállalónak utalja az anyasági támogatást, nem pedig a munkaadónak téríti vissza a kifizetett béreket.
A fő probléma az, hogy ha a munkaadó egyszerűen leállítaná vagy visszafordítaná a fizetést azért, mert a GOSI is fizet, az komoly jogi és adminisztratív problémákhoz vezetne. A munkaszerződések és a munkaügyi törvények továbbra is előírják a munkaadó kötelezettségeit az anyasági szabadság alatt.
A GOSI által bevezetett rendszer célja, hogy kiegészítse a munkavállalói juttatásokat, nem pedig helyettesítse a munkaadói felelősséget. A közvetlen kifizetés modellje biztosítja, hogy a munkavállalók időben megkapják a támogatást, miközben a munkaadók is megfelelnek törvényi kötelezettségeiknek.
A szakértők szerint a munkaadóknak módosítaniuk kell belső HR rendszereiket és fizetési folyamataikat, hogy megfelelően koordinálják a GOSI kifizetéseket saját bérezési rendszereikkel. Ez sokkal összetettebb folyamat, mint a bér egyszerű leállítása vagy visszafordítása.