A költségvetési megszorítások idején a munkavállalói elkötelezettséget támogató technológiai megoldások gyakran a "jó lenne, ha lenne, de nélküle is megvagyunk" kategóriába kerülnek. Rebecca Wettemann, a Valoir Research vezérigazgatója szerint ennek hátterében a HR osztályok tevékenysége áll.
Wettemann szerint a probléma gyökere az, hogy a HR nem képes egyértelműen bizonyítani az elkötelezettség, a megtartás és az EBITDA (kamat, adó és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) közötti kapcsolatot. "Ha a HR nem tudja világosan összekapcsolni az elkötelezettséget, a munkaerő-megtartást és az EBITDA-hoz való hozzájárulást, akkor az nem tekinthető üzleti indoklásnak" - fogalmazott a szakértő.
A megállapítás arra világít rá, hogy a munkavállalói elkötelezettségi programok gyakran azért veszítik el a finanszírozásukat, mert a HR képtelen mérhető üzleti értékkel alátámasztani ezek fontosságát. A vezetői döntéshozatalban az olyan mutatók kapnak prioritást, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a vállalat pénzügyi teljesítményéhez.
A helyzet javítása érdekében a HR-szakembereknek konkrét adatokkal kell alátámasztaniuk, hogy az elkötelezett munkavállalók hogyan járulnak hozzá a vállalat profitábilitásához, például a produktivitás növelésén, a fluktuáció csökkentésén vagy az ügyfél-elégedettség javításán keresztül. Csak így válhat a munkavállalói elkötelezettség stratégiai befektetéssé a költségcsökkentés célpontja helyett.