Bár a piaci teljesítmény dominál a nyugdíjtervezési kockázatokról szóló beszélgetésekben, a váratlan kiadási sokkok is jelentősen csökkenthetik a nyugdíjportfólió élettartamát. A Morningstar kutatása két fő kiadási sokktípust vizsgált: a váratlan korai nyugdíjba vonulást és a nem biztosított hosszú távú ápolási költségeket az élet végén. Az előbbi hosszabb időszakra szóló kiadást igényelhet, gyakran magasabb egészségügyi költségekkel a Medicare előtti években, míg az utóbbi egy effektív "lufiszerű kifizetést" jelenthet az élet végén.
A korai nyugdíjba vonulás - a standard 65 éves kor előtt - egyre gyakoribb jelenség. Bár a Social Security teljes nyugdíjkora jelenleg 66 és 67 év között van, a átlagos nyugdíjkorhatár 62 év a MassMutual tanulmánya szerint. Ezt megerősítik a Social Security adatok is: nagyjából 25% veszi igénybe a Social Securityt, amikor az először elérhető 62 évesen, és 15% nyújt be kérelmet 63 vagy 64 évesen. A MassMutual által megkérdezett nyugdíjasok csaknem fele mondta azt, hogy a tervezettnél korábban vonult nyugdíjba; gyakran említett okok között szerepeltek az elbocsátások, a vártnál korábbi nyugdíjazás lehetősége, vagy betegség és sérülés.
A korai nyugdíjba vonulásnak jelentős következményei vannak a nyugdíjas kiadásokra, mivel a hosszabb lehívási időszakok alacsonyabb kiadásokat igényelnek annak érdekében, hogy fenntartsák a pénz el nem fogyásának magas valószínűségét. Az alapeset kiadási szimulációban a lehívási időszak 30-ról 35 évre történő kiterjesztése 3,9%-ról 3,5%-ra csökkenti a kezdő biztonságos kivonási rátát. Az időhorizont 40 évre történő kiterjesztése esetén a kezdő biztonságos kivonási ráta 3,2%-ra csökken.
Az alacsony kivonások fenntartása a korai nyugdíjazás során azonban több szinten is kihívást jelenthet. Először is, az egyének nem jogosultak Medicare fedezetre 65 éves koruk előtt, így az átmeneti egészségügyi fedezet áthidalása növelheti a kiadásokat. Az ACA piactérről származó biztosítási fedezet a 62-65 évesek számára átlagosan a vizsgált időszakban...