Az Eleventh Circuit fellebbviteli bíróság szerdán megerősítette egy szubrogációs szolgáltató cég győzelmét egy korábbi értékesítő nő diszkriminációs perében. A felperesnő azzal érvelt, hogy 69 éves kora és elhúzódó COVID-19 tünetei miatt bocsátották el, de a bíróság nem talált hibát az elsőfokú bíróság döntésében, amely elutasította az ügyet.
A per egy szubrogációs szolgáltatásokat nyújtó biztosítási vállalat ellen irányult, ahol a felperes értékesítőként dolgozott. A nő állítása szerint elbocsátása összefüggésben állt életkorával és azzal, hogy hosszú távú COVID-19 tünetekkel küzdött, ami szerinte életkor alapú és egészségi állapot miatti diszkriminációt valósított meg.
A fellebbviteli bíróság azonban nem találta megalapozottnak ezeket az állításokat. Az Eleventh Circuit ítélete szerint a felperes nem tudott elegendő bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy elbocsátása valóban diszkriminatív okokra vezethető vissza. A bíróság egyetértett az alsóbb fokú bíróság azon megállapításával, hogy az ügy elutasítása jogszerű volt.
Az ítélet rávilágít arra, hogy munkahelyi diszkriminációs perekben a munkavállalóknak konkrét bizonyítékokkal kell alátámasztaniuk állításaikat ahhoz, hogy sikerrel járhassanak. Pusztán a védett kategóriába tartozás (életkor, egészségi állapot) és az elbocsátás ténye önmagában nem elegendő a diszkrimináció bizonyításához.
Az ügy kimenetele azt is jelzi, hogy a bíróságok szigorúan vizsgálják az életkor és egészségi állapot alapú diszkriminációs vádakat, és a felpereseknek egyértelműen be kell mutatniuk az ok-okozati összefüggést a védett tulajdonságuk és a munkáltatói döntés között.