Egy michigani szövetségi bíróság további két óra tanúvallomást (deposition) rendelt el egy ügyvédnő számára, aki volt mentorát és korábbi jogi irodáját perli szexuális zaklatás és megtorlás címén. A bíró döntését azzal indokolta, hogy a felperes magatartása az első vallomástétel során akadályozta a megfelelő vizsgálatot, és a bizonyítási szakaszban (discovery) felmerült új fejlemények további kérdezést tesznek szükségessé.
Az ügy azután vált súlyosabbá, hogy a bíróság úgy találta, az ügyvédnő első vallomástétele során tanúsított viselkedése megakadályozta az alperesi oldal számára, hogy teljes körűen kivizsgálhassák az állításokat. A meghosszabbított vallomási időszak lehetőséget ad a védőknek, hogy mélyebben feltárják az üggyel kapcsolatos körülményeket.
Az eset rávilágít arra, hogy a munkahelyi szexuális zaklatás és megtorlás miatti perek során a bíróságok szigorúan ügyelnek a bizonyítási eljárás tisztességére. A tanúvallomások során a feleknek együttműködő magatartást kell tanúsítaniuk, ellenkező esetben a bíróság procedurális szankciókat alkalmazhat vagy további vallomási kötelezettséget írhat elő.
Az ügy különösen érzékeny, mivel egy mentor-tanítvány kapcsolatban történt állítólagos visszaélésről van szó, amely problémakör régóta jelen van a jogi szakmában. Az ügyvédnő azzal vádolja volt mentorát, hogy szexuálisan zaklatta, majd amikor ezt jelezte, megtorlás érte a munkahelyén.
A bírósági döntés precedenst teremthet hasonló ügyekben, ahol a vallomástételi szakaszban felmerülő akadályoztatás vagy új bizonyítékok további eljárási lépéseket indokolnak. A két plusz óra lehetővé teszi az alperesi oldal számára, hogy pontosabb képet kapjon az eseményekről és a felperes állításainak hátteréről.