A vállalati kultúra nem egy statikus dolog, amit egyszer létrehozunk, majd elfelejtünk - folyamatosan épül és alakul, függetlenül attól, hogy a vezetők tudatosan foglalkoznak-e vele vagy sem. Ez a folyamat zajlik a háttérben minden nap, minden interakcióban, döntésben és kommunikációban.
A probléma az, hogy sok vezető úgy tekint a vállalati kultúrára, mint valami olyan dologra, amit majd "később" kezelnek, amikor több idejük van rá. Közben azonban a kultúra magától formálódik - a csapat tagjai az általuk megfigyelt viselkedésminták, az írott és íratlan szabályok, valamint a jutalmak és következmények alapján alakítják ki saját értelmezésüket arról, mi számít a szervezetben.
Ha a vezetők nem vesznek részt aktívan a kultúra formálásában, akkor alapértelmezett módon az alakul ki, ami véletlenszerűen emergens módon jelenik meg. Ez ritkán egyezik a vállalat nyilvánosan hirdetett értékeivel vagy a vezetői szándékokkal. Ehelyett olyan kultúra jön létre, amelyet a legerősebb személyiségek, arégi szokások vagy éppen a közömbösség formál.
A tudatos kultúraépítés azt jelenti, hogy a vezetők világosan kommunikálják az értékeket, következetesen példát mutatnak a kívánt viselkedésre, és rendszeresen visszajelzést adnak arról, mi felel meg a szervezet normáinak és mi nem. Ez magában foglalja a nehéz beszélgetéseket is, amikor valaki a kultúrával ellentétes módon viselkedik, még ha egyébként jó teljesítményt nyújt is.
A vállalati kultúra tehát nem opcionális projekt, hanem állandó folyamat. A kérdés nem az, hogy épül-e a kultúra, hanem az, hogy a vezetők tudatosan irányítják-e azt, vagy hagyják, hogy önmagától alakuljon. Az utóbbi esetben az eredmény ritkán egyezik azzal, amit a szervezet valóban el szeretne érni.