A munkaügyi tárgyalások új korszakába léptünk: a szakszervezetek már nem csupán bérekben és juttatásokban gondolkodnak, hanem a munkahelyi technológiák feletti ellenőrzésért harcolnak. A kollektív szerződések egyre gyakrabban tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek szabályozzák, ki és hogyan irányítja a munkahelyi algoritmusokat, robotokat és megfigyelési rendszereket.
A UC Berkeley Munkaügyi Központ szakszervezeti szerződéseket vizsgáló kutatása szerint a kollektív alkunak már eszközzé vált arra, hogy a munkavállalók beleszólást nyerjenek a technológiai változásokba. A tárgyalások során a szakszervezetek három kulcsterületre fókuszálnak:
- Ki kap előzetes értesítést, mielőtt új ütemezési algoritmus vagy automatizált rendszer életbe lépne
- Ki kaphat helyet a technológiai bizottságokban, ahol a munkahelyi technológiák bevezetéséről döntenek
- Milyen korlátokat kell szabni az elektronikus megfigyelési és surveillance technológiákra
Ez a változás azt jelzi, hogy a digitális munkahelyek korában a munkavállalói jogok új dimenziót nyertek. Míg korábban a bérek, munkaidő és munkakörülmények álltak a tárgyalások középpontjában, ma már az algoritmusok által hozott döntések, az automatizált teljesítményértékelés és a digitális megfigyelés is napirendre kerül.
A kutatás rámutat, hogy a szakszervezetek felismerték: a technológia munkahelyi alkalmazása alapvetően befolyásolja a munkavállalók mindennapjait, stresszszintjét, teljesítményértékelését és karrierlehetőségeit. Ezért elengedhetetlen, hogy ne csak a munkáltatók, hanem a dolgozók képviselői is beleszólhassanak az új rendszerek kialakításába és bevezetésébe.
Ez a tendencia várhatóan tovább erősödik, ahogy egyre több vállalat vezet be mesterséges intelligenciát, gépi tanulást és automatizált döntéshozatalt a munkaerő-gazdálkodásban. A szakszervezetek új szerepet vállalnak: technológiai őrálló pozícióba kerülnek, biztosítva, hogy a digitális eszközök ne a munkavállalók ellenőrzésére, hanem munkájuk támogatására szolgáljanak.