A bérek átláthatósága jelenleg átalakulóban van: Európában és azon túl új szabályozások kényszerítik a vállalatokat, hogy nyilvánosságra hozzák a bérsávokat, indokolják a fizetésbeli különbségeket és szembenézzenek a régóta fennálló egyenlőtlenségekkel. Ez szükséges és régóta esedékes változás, ám van egy kockázat: ha a vállalatok kizárólag az alapfizetésre koncentrálnak, figyelmen kívül hagynak egy sokkal rejtettebb, de ugyanolyan súlyos egyenlőtlenségi tényezőt – a bónuszkülönbséget.
A bónuszokat, ösztönzőket és változó fizetéseket gyakran a kompenzáció másodlagos komponensének tekintik, pedig nem azok. Sok esetben a teljes kereset jelentős részét teszik ki. Még fontosabb, hogy ezekben érvényesül leginkább a szubjektív mérlegelés és vele együtt az előítéletesség. A cikk szerzője saját tapasztalatából ismeri ezt: első gyakornoki állásában egy szoftvercégnél véletlenül fedezte fel, hogy az előtte dolgozó férfi gyakornok – ugyanabban a szerepben, ugyanennyi időre – magasabb bónuszt kapott. Az indoklás homályos volt.
A fizetési egyenlőtlenség tehát nem csupán az alapbérekben jelentkezik. A változó juttatások, amelyek sok esetben akár 20-30%-át is kitehetik a teljes jövedelemnek, különösen vezetői és értékesítési pozíciókban, szabadabb teret engednek a döntéshozók elfogult megítélésének. Mivel ezeket a kifizetéseket kevésbé szabályozzák és ritkán hozzák nyilvánosságra, könnyebb eltitkolni bennük a diszkriminációt.
Ha a szervezetek komolyan gondolják a nemi fizetési különbségek megszüntetését, túl kell lépniük az alapbér-transzparencián. A bónuszrendszerek átláthatóságának növelése, a teljesítményértékelések objektivitásának erősítése és a változó fizetések rendszeres auditálása elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban teljes körűen kezeljék a bérezési egyenlőtlenségeket.
A jogszabályi előírások jó kezdetek, de nem elégségesek. A vállalatok belső felelősségvállalása és a vezetők tudatos odafigyelése szükséges ahhoz, hogy a bónuszkülönbség ne maradjon a fizetési egyenlőtlenség rejtett búvóhelye.