A szerző éveken át rettegett a hétfőktöl - az iskolai hétfők a frissen mosott egyenruha kellemetlen merevsége, a fizikai munkával töltött időszak pedig az apja állványozó cégénél a téli sötétben és hidegben végzett kemény munka miatt voltak elviselhetetlenek. A munkatársai számára ez volt a mindennapi valóság, számára csak egy átmeneti időszak.
Az évek során folyamatosan munkákat keresve végül sikerült megtalálnia az ideális egyensúlyt munka és szabadidő között: négy munkanapot követnek három szabad napok. Ez a megoldás teljesen megváltoztatta a hétfőkhöz való viszonyát.
Ma már örömmel várja a hétfőket, ami óriási változás a korábbi évtizedekhez képest. A négynapos munkahét bevezetése lehetővé tette számára, hogy újra pozitívan tekintsen a munkahét kezdetére, hiszen tudja, hogy a három napos hétvége után csak négy nap választja el a következő hosszú pihenőtől.