Az elmúlt években a munkavállalók csaknem fele számolt be megnövekedett munkaterhelésről és felgyorsult változásokról. Az ambiciózus dolgozók nem félnek a kemény munkától, de szeretnék, ha az hozzájárulna valami fontos dologhoz. Az erőfeszítést megérdemlő munka két dimenzióban teremt értéket: értéket generál mások számára (szervezet, ügyfelek, környezet) és értéket teremt önmagunk számára személyes jelentőség és fejlődés révén. A kutatások azt mutatják, hogy mindkét dimenzióhoz való kapcsolódás aktiválja belső és értékalapú motivációnkat.
Értékteremtés mások számára – első két jel:
- 1. jel: Nem tudod összekapcsolni az erőfeszítésedet értelmes eredménnyel. Ha nem tisztázott a kapcsolat a munkád és egy jelentős kimenetel között, az nagy különbséget jelent aközött, hogy egy projekt prioritásnak vagy értelmetlennek tűnik. Amy Wrzesniewski és Jane Dutton kutatók megállapították, hogy kórházi dolgozók, akik azonos munkát végeztek, teljesen másképp élték meg azt: egyesek robotmunkaként, mások mélyen értelmes tevékenységként. A különbség nem a munkában, hanem abban volt, hogy össze tudták-e kapcsolni erőfeszítéseiket értelmes hozzájárulással – jelen esetben a betegek egészségével és jólétével.
- 2. jel: A munkád elismerés nélkül marad. Jelentős energiát fektetsz egy elemzésbe vagy jelentésbe, aztán… semmi. Nincs visszajelzés, elismerés vagy az erőfeszítés méltánylása. A munka egy űrbe vész, mintha sosem készült volna el.
Átirányítási javaslatok: Mielőtt jelentős erőfeszítést fektetnél valamibe, kérdezd meg: Hogyan kapcsolódik ez a szervezeti és csapatcélokhoz? Ki fogja használni, és miben segíti őket? Kérj visszajelzést a munkádról, és kommunikálj proaktívan a befejezett feladatokról.
A cikk hangsúlyozza, hogy amikor ezek a kapcsolatok gyengék, a munka – bármennyire is elfoglalt valaki – nem teremt valódi értéket. Az intrinsic motiváció fenntartásához és a fenntartható munkavégzéshez elengedhetetlen, hogy a kemény munkánk mindkét dimenzióban értéket teremtsen, így kerülve el a demotiváló helyzetek kialakulását.