Az Egyesült Államok Tizenegyedik Körzeti Fellebbviteli Bírósága elutasította egy korábbi alkalmazott keresetének felújítását, amelyet faji diszkrimináció és megtorlás címén nyújtott be egy alabamai egészségügyi ellátó rendszer ellen. A bíróság megállapította, hogy nincs olyan bizonyíték, amely alapján egy esküdtszék jogellenes elfogultságra következtethetne az elbocsátási döntés mögött.
Az ügy lényege, hogy a felperes volt munkavállaló azt állította, hogy faji alapú diszkrimináció és megtorlás áldozata lett, amely végül az elbocsátásához vezetett. A kereset azt sugallta, hogy a munkáltatói döntéseket rasszista indítékok vezérelték.
A fellebbviteli bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, hogy egy ésszerű esküdtszék megalapozott következtetéseket vonhasson le a diszkriminációról. A bíróság szerint hiányzik az a bizonyítási anyag, amely összekapcsolná az elbocsátást bármilyen rasszista motivációval.
Az ítélet megerősíti, hogy a munkahelyi diszkriminációs perekben a felperesnek konkrét, hiteles bizonyítékokkal kell alátámasztania állításait. Pusztán a diszkrimináció gyanúja vagy közvetett utalások nem elegendőek ahhoz, hogy egy kereset előrébb jusson a bírósági eljárásban.
A döntés precedenst teremthet hasonló ügyekben, ahol munkavállalók faji diszkriminációra vagy megtorlásra hivatkoznak. Az ítélet hangsúlyozza a bizonyítási teher fontosságát az ilyen típusú munkaügyi perekben, és megerősíti, hogy a munkáltatók védettek maradnak olyan vádakkal szemben, amelyeket nem támasztanak alá megfelelő bizonyítékok.