A csúcsteljesítők számára egy paradoxon jellemző: minél többet érnek el, annál kevésbé érzik, hogy elég jók lennének. Ez a jelenség nem a lustaságból vagy az ambíció hiányából fakad, hanem éppen ellenkezőleg – a folyamatos önmagukkal szembeni túlzott elvárásokból. A momentum titka nem a még több erőfeszítésben rejlik, hanem az elvárások újragondolásában.
A probléma gyökere a perfekcionizmus és az önértékelés összekapcsolódásában keresendő. A magas teljesítményre törekvő emberek gyakran akkor is elégedetlenek, amikor objektív szemmel kiemelkedő eredményeket érnek el, mert belső mércéjük folyamatosan emelkedik. Ez a soha meg nem elégedés állapota kiégéshez, szorongáshoz és paradox módon alacsonyabb teljesítményhez vezethet.
A megoldás kulcsa a „megfelelően jó