A megosztott lakástulajdonlás (shared ownership) programját eredetileg azért hozták létre, hogy segítse az embereket az ingatlanpiacra lépésben. A modell lényege, hogy a vásárló egy lakás egy részét (általában 25-75%-át) megvásárolja, a fennmaradó részre pedig bérleti díjat fizet a lakásszövetkezetnek vagy lakástársaságnak.
A gyakorlatban azonban sokan szembesülnek azzal, hogy a program "vad mértékben megfizethetetlen". A havi törlesztőrészletek mellett ugyanis jelentős bérleti díjat is fizetni kell, amely rendszeresen emelkedik. Emellett a lakók felelősek a karbantartási költségekért és a felújításokért is, miközben nem teljes tulajdonosok. Sokak számára ez olyan anyagi terhet jelent, ami meghaladja képességeiket.
A vártnál magasabb költségek és a korlátozások miatt számosan kerülnek pénzügyi nehézségekbe. A program, amely segíteni hivatott az első lakásvásárlókat, paradox módon csapdahelyzetbe sodorhat sokakat, akik nem tudják eladni részesedésüket vagy kiszállni a rendszerből az elvártnál rosszabb feltételek miatt.