Az optimizmus és az emberekben való hit a vállalkozók egyik legnagyobb erőssége lehet, ugyanakkor ez válik a legköltségesebb hibává, ha nem tartják kordában. Egy tapasztalt vezető saját történetén keresztül mutatja be, hogyan fordulhat át ez a pozitív tulajdonság vezetői gyengeséggé.
A probléma gyökere: a nem létező verzióban való hit. A szerző éveken át büszkén vallotta magáénak azt a képességet, hogy másokban olyan potenciált lát, amit mások nem. Nagy szívvel vezetett, ami lojalitást épít és olyan kultúrát teremt, ahol az alkalmazottak fejlődnek. Amit azonban sokáig nem értett meg: nem csupán az emberek potenciálját látta, hanem olyan döntéseket hozott, amelyek egy még nem létező verzióra alapultak. Második, harmadik, negyedik esélyt adott - nem a változás bizonyítéka alapján, hanem saját makacs hite alapján, hogy kik lehetnek majd ezek az emberek.
A legköltségesebb hiba konkrét esete. A vezető egy olyan alkalmazottat vett fel, aki az első hat hónapban kiválóan teljesített, előző díjnyertes cégét sikeresen vezette, és úgy tűnt, olyan vezetői erővé válhat, aki a következő szintre emelheti a vállalatot. Az előléptetés után azonban a személy viselkedése negatív irányba változott. Amikor egy kollégával gorombán beszélt? "Nyomás alatt van." Nem követte a vállalati szabályokat? "Enyhítő körülmények voltak." Nem reagált a coachingra? "Csak több időre van szüksége." Minden egyes kegyelmi aktus önmagában védhető volt - a minta jelentette a problémát.
A cég többi tagja figyelte a helyzetet, megkérdőjelezte a vezető ítélőképességét, és azon tűnődött, vajon a régóta tartott standardok még érvényesek-e. Ez minden egyes incidenssel növekvő frusztrációt és elköteleződés-csökkenést okozott a legjobb teljesítők körében. Az egyik top értékesítő még felmondással is fenyegetőzött, ha nem változnak a dolgok. A helyes döntés elkerülhetetlenné vált: el kellett bocsátani a problémás alkalmazottat.
A tanulság: A nagy szív és az emberekben való hit értékes vezetői tulajdonság, de csak akkor, ha bizonyítékokon alapul, nem pedig vágyakon. Az optimizmus addig eszköz, amíg nem válik akadállyá - amikor a vezető túl sokáig ragaszkodik ahhoz, amivé szeretné, hogy valaki váljon, miközben figyelmen kívül hagyja, hogy ki is valójában. A legjobb munkatársak megtartása fontosabb, mint a reménytelen esetekben való kitartás.