Egy olvasó levélben fordult tanácsért egy rendkívül érzéketlen munkahelyi helyzettel kapcsolatban. Édesapja terminális stádiumú rákbeteg, és amikor a diagnózist közölte a főnökével, egyértelműen kifejezte, hogy senkivel másnak nem akarja ezt megosztani a munkahelyén, és nem kíván róla beszélgetni.
A levélíró szerint felszínes, barátságos viszonyt próbál fenntartani főnökével, de észrevette, hogy az nem tiszteli mások határait és alkalmatlan kérdéseket tesz fel. A főnök ennek ellenére folyamatosan faggatja őt az édesapja egészségi állapotáról.
A helyzet különösen érzéketlenné vált, amikor a főnök egyenesen megkérdezte, mennyi ideje van még hátra az édesapjának - vagyis konkrétan a várható élettartamára volt kíváncsi. Ez a kérdés nemcsak szakmailag alkalmatlan, hanem emberileg is szívtelen volt, különösen azután, hogy a munkavállaló világosan jelezte, nem kíván a témáról beszélni.
Az eset rávilágít arra, hogy a vezetőknek tiszteletben kell tartaniuk beosztottjaik személyes határait, különösen olyan traumatikus családi körülmények esetén, mint egy hozzátartozó halálos betegsége. A megfelelő vezetői viselkedés ebben az esetben az lenne, hogy kifejezi részvétét, felajánlja a szükséges rugalmasságot, majd tiszteletben tartja a munkavállaló kifejezett kérését, hogy ne beszélgessenek a témáról.
Az ilyen helyzetekben a munkavállalóknak joguk van meghatározni, mit és mennyit osztanak meg magánéletükből, és a vezetőknek ezt tiszteletben kell tartaniuk, függetlenül saját kíváncsiságuktól vagy jó szándékúnak vélt érdeklődésüktől.