A cikk szerzője, egy vezérigazgató nemrég személyesen utazott el csapatához, hogy együtt dolgozzon velük a felhalmozódott feladatok és projektek kezelésében. Hangsúlyozza, hogy számos szervezetben ezt a gesztust a vezető bizalmatlansági jelének tekintenék, ám csapata tudja: az együttműködésen alapuló vezetési stílus központi szerepet játszik az ő megközelítésében – nem azért, hogy átvegye az irányítást, hanem hogy coachingot és útmutatást nyújtson, amely végső soron megerősíti őket szerepükben.
\n\nA szerző rámutat, hogy vékony határvonal húzódik a segítőkészség és a zavarás között. Amikor egy vezérigazgató hirtelen berepül, az gyakran ellentétes eredményt hozhat. Kutatások kimutatták, hogy a vállalatok jobban teljesítenek, amikor a vezetők képessé teszik csapataikat. Az igazi kihívás az egyensúly megtalálása: tudni kell, mikor kell feltűrni az ingujjat, és mikor kell hátralépni.
\n\nA szerző számára az igazi gyakorlati vezetés nem arról szól, hogy elvégzi mások munkáját vagy helyettük hoz döntéseket. Tudja, hogy hiányzik nála a kontextus és a részletes tudás ahhoz, hogy egyedül kezelje a helyzetet – és ez nem is a célja. Úgy akar megjelenni, hogy lehetővé tegye az előrehaladást, fejlessze a képességeket, miközben a felelősség ott marad, ahová tartozik.
\n\nEz az egyensúly három pillérre épül:
\n- \n
- Alapokok iránti kíváncsiság (root cause curiosity) – mélyrehatóan megérteni a problémák gyökerét \n
- Problémamegoldó együttműködés – közösen dolgozni a megoldáson \n
- Türelmes coaching és eredményorientáltság finom egyensúlya – támogatni a fejlődést, miközben teljesíteni kell \n
A szerző szerint amikor ezeket a pilléreket együtt alkalmazzák, olyan vezetési megközelítést hoznak létre, amely támogatja az embereket, erősíti a teljesítményt és végső soron jobb eredményeket produkál. A sikeres vezetés tehát nem azt jelenti, hogy a vezető csak a stratégiai szinten marad – a legsikeresebb vállalatok vezetői nem félnek belevágni a részletekbe, miközben megőrzik csapatuk önállóságát és felelősségét.