Március óta több mint 1 millió embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására az izraeli támadások Bejrútban és Dél-Libanon megszállása következtében. A családok rokonoknál húzzák meg magukat, bérelnek szállást, ha telik rá, vagy autókban és a szabadban alszanak, ami hatalmas terhet ró az amúgy is törékeny infrastruktúrára. Több mint 130 000 ember Szíriába is menekült, sürgős élelmiszer-, készpénz- és szállássegítségre szorulva, a Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentése szerint.
A humanitárius szükségletek növekedésével párhuzamosan nő a külföldről érkező pénz mennyisége is. A támogatások azonban ma már nem a hagyományos segélyszervezeti csatornákon keresztül érkeznek. Ehelyett digitális fintech platformokon juttatják el az összegeket helyi megbízható személyekhez, akik közvetlenül vásárolják meg a szükséges dolgokat vagy osztják szét a pénzt a menekültek között.
Libanon évente körülbelül 6-7 milliárd dollár hazautalást kap külföldről, ami a GDP mintegy egyharmadának felel meg az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) 2023-as jelentése szerint. Az UNDP szerint a hazautalások költsége átlagosan 11 százalék volt Libanonban, magasabb, mint a globális átlag. A különbség most abban rejlik, ahogy a pénz mozog: egyre inkább azonnal, peer-to-peer módon küldik digitális pénztárcákon keresztül.
Az UNDP hozzátette, hogy "ezeket az informális beáramlásokat a BDL hivatalos adatai rögzítik, és a válság alatt a beáramlások mintegy 70 százalékát teszik ki", megjegyezve, hogy a pénzt gyakran készpénzben is küldik az országba utazó emberekkel.
A közösségi média platformok tele vannak egykori kollégák és barátok által indított gyűjtésekkel, akik megosztják a beérkezett adományok felhasználásáról szóló nyugtákat és fotókat. Egy libanoni ügyvéd, Jad Essayli által vezetett grass-roots kampány 65 125 dollárt gyűjtött 10 nap alatt, kizárólag digitális csatornákon keresztül.