Brit munkaügyi bíróság (tribunal) úttörő ítéletében kimondta, hogy egy futballbíró-csoport tagjai nem tekinthetők munkavállalóknak, ami azt jelenti, hogy a brit adó- és vámhivatal (HMRC) 584 ezer font foglalkoztatási adóbevételtől esik el.
Az ítélet jelentős precedenst teremthet a sportszektorban, mivel tisztázza a bírók és más sportszakemberek foglalkoztatási jogállását. Az HMRC azzal érvelt, hogy a bírók munkaviszonyban állnak a sportszervezetekkel, és így utánuk munkáltatói járulékokat és adókat kellene fizetni.
A bíróság azonban a referik mellett döntött, megállapítva, hogy tevékenységük jellege, a függetlenségük mértéke és a szerződéses viszonyuk nem felel meg a munkavállalói jogállás kritériumainak. Ez azt jelenti, hogy a bírók önfoglalkoztatóként vagy vállalkozóként folytathatják tevékenységüket.
Az ítélet közvetlen következménye, hogy az HMRC nem követelheti be a korábban felszámított adókat és járulékokat. Az ügy hosszabb távon hatással lehet más sportágakban dolgozó bírók, játékvezetők és hasonló szerepkörben tevékenykedők adózási státuszára is.
A döntés megerősíti, hogy a foglalkoztatási jogviszony megítélésekor a tényleges munkavégzés körülményei, a felek közötti függőségi viszony és a szerződés valós tartalma az irányadó, nem pedig a formális megnevezés.