A szervezettudományi kutatások megerősítették, hogy a boldogabb munkavállalók valóban produktívabbak, ami fontos üzleti érv amellett, hogy a vezetők törekedjenek alkalmazottaik jóllétének javítására. Azonban a kutatások egy még fontosabb részletre is fényt derítettek: nem minden boldogság-növelő befektetés hoz egyforma megtérülést.
A vizsgálatok legfontosabb megállapítása, hogy a legnagyobb produktivitásnövekedést nem az amúgy is elégedett munkavállalók még boldogabbá tétele hozza, hanem azoknak a dolgozóknak a helyzete javítása, akik korábban elégedetlenek vagy boldogtalanok voltak a munkahelyükön. Ez azt jelenti, hogy a vezetőknek stratégikusan kell megközelíteniük az alkalmazotti boldogság kérdését.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szervezeteknek először azokat a területeket és csoportokat kell azonosítaniuk, ahol a munkavállalók elégedettsége alacsony, és ezekre kell koncentrálniuk erőforrásaikat. Lehet, hogy ez egy konkrét részleg, egy vezetői problémával küzdő csoport, vagy egy rossz munkakörülményekkel rendelkező terület. Az univerzális, minden munkavállalóra egyformán alkalmazott programok helyett tehát célzottabb beavatkozásokra van szükség.
Az eredmények szerint a boldogtalan alkalmazottak boldogságának növelése sokkal nagyobb produktivitásugrást eredményez, mint ugyanakkora erőfeszítés befektetése a már amúgy is elégedett munkavállalók további „kényeztetésébe