A munkavállalói elköteleződési programok gyakran kerülnek a költségcsökkentések célkeresztjébe, amikor a vállalatok szigorítani kényszerülnek. Rebecca Wettemann, a Valoir elemzőcég vezérigazgatója szerint a probléma gyökere abban rejlik, hogy a HR-osztályok nem tudják egyértelműen bemutatni ezen programok üzleti értékét.
"Ha a HR nem tudja világosan összekapcsolni az elköteleződés, a megtartás és az EBITDA-hoz való hozzájárulás közötti pontokat, az nem számít üzleti indoklásnak" - hangsúlyozza Wettemann, aki a HR-technológia üzleti hatásainak szakértője.
Az alkalmazotti elköteleződési kezdeményezések gyakran az elsők között kerülnek megszüntetésre költségvetési megszorítások idején, mert a vezetők nem látják a közvetlen pénzügyi kapcsolatot ezek és a vállalati eredmények között. A probléma nem magukkal a programokkal van, hanem azzal, ahogyan a HR-vezetők bemutatják azok értékét a felső vezetésnek.
A szakértő szerint a HR-nek konkrét metrikákkal és mérhető üzleti eredményekkel kell alátámasztania az elköteleződési programok szükségességét. Ez magában foglalhatja a fluktuációs költségek csökkentését, a termelékenység növekedését, vagy a bevételre gyakorolt közvetlen hatást.
A felelősség kérdésében Wettemann egyértelműen a HR-funkcióra mutat: ha nem sikerül üzleti nyelven kommunikálni ezeknek a kezdeményezéseknek az értékét, nem lehet hibáztatni a vezetést, amiért költségvetési tételként kezeli őket, nem pedig stratégiai befektetésként.