A legtöbb vezető csak akkor szembesül a problémával, amikor már túl késő: a vállalat sorsát meghatározó kulcsember váratlanul távozik. Ez a jelenség rendkívül gyakori, mégis kevés cég készül fel rá előre. A sikeres vezetők sosem építenek egyetlen sztárjátékosra, mert tudják, hogy ez hosszú távon fenntarthatatlan és kockázatos stratégia.
A problémák akkor kezdődnek, amikor egy szervezet túlságosan egyetlen tehetséges munkatársra támaszkodik. Ez az egyén lehet az egyetlen, aki ismeri a kulcsfontosságú folyamatokat, kapcsolatokat tart fenn kritikus ügyfelekkel, vagy rendelkezik nélkülözhetetlen szakértelemmel. Amikor ez a személy távozik – akár felmondás, betegség vagy más váratlan esemény miatt –, a szervezet működése súlyosan sérül.
A bölcs vezetők megelőző stratégiákat alkalmaznak, hogy elkerüljék ezt a helyzetet:
- Tudásmegosztás kultúráját építik ki, ahol a kritikus információk nem egyetlen személy fejében vannak, hanem dokumentáltak és megosztottak
- Keresztképzést vezetnek be, hogy több munkatárs is képes legyen elvégezni a kulcsfontosságú feladatokat
- Utódlástervezést alkalmaznak minden kritikus pozícióra, nem csak a felső vezetői szinteken
- Csapatmunkát ösztönöznek az egyéni csillogás helyett
A cikk hangsúlyozza, hogy a tehetséges egyének értékesek, de a vállalat egészségének nem szabad egyetlen személyen múlnia. A fenntartható növekedés olyan szervezeti struktúrát igényel, ahol a tudás, készségek és kapcsolatok több ember között oszlanak meg. Ez nem azt jelenti, hogy ne becsüljük meg a kiemelkedő teljesítményt, hanem hogy rendszerszintű redundanciát építsünk be a kritikus területeken.
A legfontosabb lépés, amit egy vezető megtehet: még a válság beállta előtt azonosítani azokat a pozíciókat és személyeket, amelyek nélkülözhetetlenek a működéshez, majd tudatos stratégiával csökkenteni a rájuk való túlzott függőséget. Aki ezt elmulasztja, az előbb-utóbb szembesül a következményekkel – amikor már késő valamit tenni.