Amerika gyermekgondozási válságban van, és amikor az apák egyenlő mértékben vállalnának a gyereknevelésből partnerükkel, munkaadóik akadályozzák őket ebben. Max (álnév) 15 éven át vállalkozóként dolgozott juttatások és munkahely-biztonság nélkül. Amikor teljes állású pozícióra toborozták, nyíltan beszélt felesége terhességéről és arról, hogy szülői szabadságot szeretne igénybe venni. "Azt mondtam, hogy rugalmas leszek – nem kell azonnal elmennem, és szakaszokban is megoldható. Különböző terveket ajánlottam fel, mert fontos volt számomra a cég sikere" – mondja Max. A toborzó biztosította, hogy ne aggódjon, mert a céges szabályzat 16 hét szabadságot biztosít.
Amikor Max elfogadta az állásajánlatot, ez a rugalmasság eltűnt. Egy céges képviselő közölte: "Sajnáljuk a téves információt, de ez a szabályzatunk, és nem teszünk kivételt." A cég azóta is kitart ezen álláspont mellett, így Max csak szabadság- és betegnapjait használhatja fel gyermeke születésekor.
A napközi átlagos éves költsége 2025-ben 15 570 dollár volt Amerikában, és 1,3 millió munkavállaló (89%-uk nő) számolt be arról, hogy részmunkaidőben kell dolgoznia vagy teljesen ki kell hagynia a munkát gyermekgondozási problémák miatt. Az apasági szabályok és a munkahelyi tabuk azonban megakadályozzák a férfiakat abban, hogy szabadságot vegyenek ki, még ha ez elérhető is számukra.
A Fortune 500 vállalatok közül csak 17% kínál egyenlő szabadságot anyáknak és apáknak, és még akkor is gyakran lebeszélik az apákat annak teljes igénybevételéről. Mind a sztereotípiák, mind az apákra vonatkozó szigorúbb szabályok megnehezítik, hogy az apák távol maradhassanak. A jóváhagyási folyamat bürokratikus csapdákkal, vezetői nyomással, felforgatott nemi szerepekkel és ki nem mondott következményekkel van tele.
Max esete szélsőséges, de az alapvető kihívás átható. A férfiak készek nagyobb szerepet vállalni a gyereknevelésben, de a munkaadók nem állnak készen arra, hogy ezt megengedjék nekik. Amikor a férfiak már nem felelnek meg az "ideális munkavállaló" képének – aki mindig elérhető és nem terheli családi kötelezettségekkel a munkahelyet –, szembesülnek az intézményi ellenállással.