A szerző bevallja, hogy pályafutása során írt egyik legrosszabb álláshirdetése egy fontos leckét tanított neki a toborzásról. Az álláskeresési hirdetés túlságosan részletes volt, tele konkrét elvárásokkal és követelményekkel, amelyek inkább a saját elképzeléseit tükrözték, mintsem a valós üzleti szükségleteket.
A legnagyobb hiba az volt, hogy a hirdetés egy idealizált jelöltet keresett, aki minden egyes elvárásnak megfelel, ahelyett hogy a szerephez és a vállalati kultúrához illő embert próbáltak volna találni. A túl specifikus követelménylista elriasztotta a potenciálisan kiváló, de nem minden pontnak megfelelő jelentkezőket.
A szerző megtanulta, hogy az álláshirdetések írásánál a legfontosabb a rugalmasság és a lényegre koncentrálás. Ahelyett, hogy minden elképzelhető készséget és tulajdonságot felsorolunk, érdemes a szerephez elengedhetetlen kompetenciákra összpontosítani. Az olyan kifejezések, mint "legalább 5 év tapasztalat" vagy "specifikus szoftveres ismeretek" gyakran kizárnak olyan tehetséges jelölteket, akik gyorsan tanulnak és alkalmazkodnak.
A tanulság az lett, hogy az álláshirdetés legyen egyszerű, világos és befogadó. Inkább azt kell kommunikálni, hogy milyen problémák megoldásában vesz részt a jelölt, és milyen értékeket képvisel a vállalat. Ez nemcsak több jelentkezőt vonz, hanem sokszínűbb és hosszú távon sikeresebb csapatot eredményez.
A szerző azt tanácsolja a vezetőknek és HR-szakembereknek: az álláshirdetés írása előtt kérdezzék meg maguktól, hogy mi a valódi cél, és ne essenek abba a hibába, hogy egy tökéletes, de nem létező jelöltet keressenek. A jó toborzás a potenciál felismeréséről és a fejlődési lehetőségek megteremtéséről szól.