A HR szakemberek 80%-a nő, ami nem munkaerőpiaci mintát, hanem társadalmi előítéletet tükröz arról, hogy mely munkákat tekintünk nőiesnek. A HR az a részleg, ahol az "emberekkel" és a "kultúrával" foglalkoznak, ahol az érzelmekre figyelnek – a gondoskodó osztály.
A humánerőforrás-igazgatói pozíció a C-suite egyik leglehetetlenebb szerepe. A HR vezetőktől azt várják el, hogy egyszerre legyenek a vállalat érzelmi infrastruktúrája (védve az alkalmazottak emberségét, teret adva a gyásznak és fejlődésnek, összetartva a szervezeti kultúrát) és a szervezet jogi védőpajzsa (felelősek a vizsgálatokért, elbocsátásokért és a jogi védelemért pontosan azokkal az alkalmazottakkal szemben, akiket képviselniük kellene).
"Gondoskodj az emberekről; védd a céget." Ez a klasszikus kettős kötés példája, amelyben a HR vezetőknek két egymással gyakran ellentétes szerepet kell betölteniük: az alkalmazottak érdekeit kell képviselniük, miközben a vállalat jogi és pénzügyi érdekeit is védeniük kell.
Ez a kettős elvárás történelmileg alulfizetettséggel járt együtt. A pozíció mind a gondoskodást, mind a kemény üzleti döntések meghozatalát megköveteli, ám ezt a komplexitást nem mindig tükrözi sem a javadalmazás, sem a szervezeten belüli megbecsülés.
A probléma gyökere a munka feminizálódásában rejlik: azokat a feladatköröket, amelyeket "puhábbnak", emberközpontúbbnak tekintenek, gyakran alacsonyabb státuszúnak és kevésbé értékesnek ítélik meg, még akkor is, ha stratégiai jelentőségűek a szervezet számára.