A brit kiskereskedelmi szektor képviselői azt szorgalmazzák, hogy a garantált munkaórákra vonatkozó új szabályozás kizárólag azokra a munkavállalókra vonatkozzon, akik heti 8 óránál kevesebbet dolgoznak nulla órás vagy alacsony óraszámú szerződéssel. A javaslat célja, hogy szűkebb körre korlátozza azokat, akikre a munkaidő garanciák vonatkoznának.
A kiskereskedelmi ágazat álláspontja szerint a garantált munkaóra szabályozás bevezetése során fontos megkülönböztetni azokat, akik valóban rendkívül alacsony óraszámban dolgoznak, és akik számára a kiszámíthatatlan munkaidő valódi problémát jelent. A szektor szerint a 8 órás heti küszöbérték alkalmazása megfelelő határvonalat jelentene.
A javaslat a nulla órás szerződések (zero-hours contracts) és az alacsony óraszámú munkaszerződések szabályozásának vitájába illeszkedik. Ezek a szerződéstípusok különösen elterjedtek a kiskereskedelmi szektorban, ahol a munkáltatók rugalmasságot igényelnek az üzleti igények változásaihoz való alkalmazkodáshoz.
A garantált munkaórák kérdése hosszú ideje vitatott téma a brit munkaerőpiacon. A munkavállalói oldalról érkezik a kritika, hogy a nulla órás szerződések kiszámíthatatlan jövedelmet és bizonytalan munkakörülményeket eredményeznek, míg a munkáltatók a működési rugalmasság fontosságát hangsúlyozzák.
A kiskereskedelmi szektor által javasolt 8 órás határérték azt jelentené, hogy csak a legalacsonyabb óraszámban foglalkoztatottak számára válna kötelezővé a garantált minimális munkaidő biztosítása, ezáltal csökkentve a szabályozás hatókörét és a munkáltatókra nehezedő adminisztratív terhet.