A munkajogi bíróság az Addison Lee sofőrök javára döntött egy kompenzációs jogvitában, amely alapvetően megváltoztathatja a platformgazdaságban dolgozók munkaidő-elszámolását. Az ügy központi kérdése az volt, hogy a fuvarfeladatok közötti várakozási időszakok munkaidőnek számítanak-e.
A bíróság döntése szerint az "üres" idő, azaz a megrendelések közötti várakozási periódus munkaidőnek minősül, és a sofőröknek járó kompenzáció kiszámításánál figyelembe kell venni. Ez jelentős változást jelent a platformgazdaságban működő fuvarszolgáltatók gyakorlatában.
A bíróság ugyanakkor kivételt tett azokban az esetekben, amikor a sofőrök a műszak befejezése után hosszú ideig bejelentkezve maradtak a rendszerben. Ezeket az időszakokat nem kell munkaidőként elszámolni, mivel azok nem kapcsolódnak konkrét munkavégzéshez.
Az ítélet precedenst teremthet más fuvarszolgáltató platformok, például az Uber vagy a Bolt sofőrjeinek munkaidő-elszámolása terén. A döntés megerősíti azt a tendenciát, hogy a brit joggyakorlat egyre inkább a munkavállalói jogok kiterjesztése felé mozdul el a platformgazdaságban.
Az Addison Lee-nek mostantól újra kell számolnia a sofőrjei kompenzációját, és várhatóan visszamenőlegesen is kifizetéseket kell teljesítenie a korábbi időszakokra vonatkozóan. A döntés hosszú távon befolyásolhatja a fuvarszolgáltatók üzleti modelljét és költségstruktúráját az Egyesült Királyságban.