Egy női vállalkozó elmeséli, hogyan szembesült az óradíjas elszámolás csapdájával: egy projektért 300 dollárt számított fel az órák alapján, miközben később kiderült, hogy az ügyfele 3000 dollárt is kész lett volna fizetni az eredményért. Ez a 10-szeres különbség éles példája annak, hogyan veszítenek jelentős bevételt azok a vállalkozók, akik az idő, nem pedig az érték alapján áraznak.
Az óradíjas modell különösen hátrányos a nők számára, mert:
- Megbünteti a hatékonyságot – minél gyorsabban végez el valaki egy feladatot, annál kevesebbet keres
- Alulértékeli a szakértelmet és tapasztalatot – egy évtizedes tudást ugyanúgy óradíjban számolja el, mint egy kezdő munkáját
- Korlátokat szab a bevételnek – az óradíjas elszámolás miatt a bevétel a ledolgozott órákhoz kötött, nem a létrehozott értékhez
- A nők jellemzően már eleve alacsonyabban áraznak, mint férfi társaik, az óradíjas modell ezt tovább súlyosbítja
A történet tanulsága szerint az értékalapú árazás használata helyett az óradíjas modell csapdába zárja a női vállalkozókat. Amikor valaki az elért eredmény, a megoldott probléma vagy a nyújtott transzformáció alapján árazza szolgáltatásait, sokkal jobban tükrözi a valódi értéket, mint az óradíj.
A szerző hangsúlyozza, hogy a váltás az óradíjról az értékalapú árazásra nemcsak a bevételeket növeli, hanem segít kikerülni azt a csapdát is, amelybe sok női vállalkozó beleesik: hogy alulértékelik saját munkájukat és szakértelmüket. Az ügyfél ugyanis nem az órákért fizet, hanem a problémája megoldásáért – és ezt az értéket kell alapul venni az árazáskor.
A cikk azt javasolja a női vállalkozóknak, hogy gondolják át díjszabási modelljüket, és térjenek át olyan rendszerre, amely a létrehozott értéket díjazza, nem pedig a befektetett időt. Ez kulcsfontosságú lépés lehet a bevételek növelésében és a vállalkozói siker elérésében.